Keresés

A magabiztos sportoló



Sportolóként és az élet más területein is rendkívül fontos, hogy magabiztosak legyünk, higgyünk magunkban és a képességeinkben – sikertelenség esetén is. Ráadásul gyakran előfordul, hogy míg az területen jól sikerül ezt megvalósítanunk, egy másikon alacsony az önbecsülésünk.

Látszólag ez a jellemző adott, valójában azonban jól fejleszthető.

Esetenként – főként fiatal sportolóknál – előfordul, hogy jól teljesít a sportoló, vannak sikerei, mégis inog az önmagába vetett hite.

Gondold végig, hogy sportolóként hányast adnál magadnak egy 1-10-es skálán, ahol az egy nagyon gyenge magabiztosságot, a 10 pedig az ideális, belülről fakadó, stabil és erős magabiztosságot jelenti.


Mi jellemző az alacsony vagy ingadozó önbizalommal rendelkező sportolóra?



  • Nem szereti a nála gyengébb ellenfeleket, mert akkor „kötelezően” hoznia kell az eredményt és mivel nem hisz magában eléggé, ez hatalmas teherré válik. Gyakran vezet sikertelen versenyhez.

  • Megijed a ranglistán előrébb álló ellenféltől, hiszen „ő a jobb”, „őt nem lehet megverni”, stb.

  • Ha pozitív visszajelzést ad, azt betudja véletlen sikernek, eseti jó formának.

  • A sikertelenséget véglegesnek, alapállapotnak tekinti.

  • Sokkal inkább figyel a hibáira, a kudarcaira, mint a jó teljesítményére vagy az erősségeire.

  • Magasabb a szorongásszintje téthelyzetben (időnként még edzésen is), így az edzésen kiválóan végrehajtott feladatokat versenyen/meccsen gyakran gyengébben teljesíti (edzésmenő).


Ennek számos oka lehet. Néhány példa:


1. Tudat alatt tart attól, hogy nagyképűnek tartják

Hatalmas különbség van pedig a kettő között: a magabiztos sportoló tudja hol és merre tart, nincs szüksége folyamatosan külső visszaigazolásra és a nála gyengébbeket is tiszteli, sőt támogatja, segíti. A nagyképű sportolók egy része valóban jó eredményekkel büszkélkedhet – és folyamatosan meg is teszi azt. A másik részük pedig a hozzá nem értők felé bizonygatja változatos eszközökkel, hogy mennyire kiválóan megy neki, amit csinál, holott gyakran ingadozó a teljesítménye. Mindkét csoportba tartozóknál előfordul a mások lekicsinylése (hogy magukat még jobbnak tüntessék fel). Fontos tehát észrevenni a (hatalmas) különbséget, mert akkor bátrabban mutatkozhat a sportoló magabiztosnak.


2. Jelenlegi vagy korábbi edzője gyakran kritizálta.

Nagyon sok jó edző van, aki pedagógiailag is képzett és jó érzékkel dicsér vagy építő jelleggel emeli ki a javítanivalókat. Az ilyen edzőktől érkező segítő kritika – bár elsőre persze ez is „rosszul eshet” a sportolónak – nagyon hamar átalakul feladattá és a sportoló – az edzővel közösen javít a helyzeten (például gyakorol vagy változtat).

Időnként azonban némely edző folyamatos kritikája (még akkor is, ha jó szándékból teszi) – esetenként cinizmusa, megalázó beszólásai – rombolóan hathatnak a sportoló önbecsülésére, és könnyen vezethetnek akár a sport abbahagyásához is, vagy túl magas szorongáshoz, ami a teljesítmény rovására mehet.

Nyilván a paletta nem fekete-fehér, és a legtöbb edző folyamatosan képezi magát ilyen témában is, és igyekszik igazi támasza, segítője lenni a sportolónak. A hibákra, javítandókra többféle módon is fel lehet hívni a figyelmet, úgy, hogy közben nem az önbecsülést romboljuk, hanem ellenkezőleg – hosszútávon inkább építjük. Érdemes gyakorolni az asszertív kommunikációt, vagy bevetni pl. a szendvicstechnikát (amikor két jó közé csomagoljuk a javítandót, fejlesztendőt), vagy egyéb technikákat. Ha pedig az edző ilyen, akkor a sportoló saját magában kell, hogy reálisan kezelje, megszűrje a rá zúduló kritikát vagy negatív értékelést.


3. Maximalista

Hiába első pl. egy versenyen: ha hibázott, vagy nem tökéletesen hajtotta végre a feladatot, nem tartja teljesítményét elég jónak.

A maximalizmus nagyon hasznos, hiszen ezek a sportolók teszik oda magukat az edzésen 120 %-ban és hajtják magukat jóval a komfortzónán kívülre. Nekik kezdetben gyakran jönnek is az eredmények, ám egy idő után hajlamosak versenyen/meccsen bepörgetni magukat a „nem elég tökéletes, ahogy csinálom” képletbe, amiből egyenes út vezet a negatív spirálba, a teljesítmény romlásához.

Természetesen ebben is lehet fejlődni, és reálisabb önértékelésre szert tenni. Ebben segít például a sportolóimnak a verseny/meccsértékelő ív, amelyben többféle szempontból értékelhetik a teljesítményüket ügyelve arra is, hogy milyen szóhasználattal illetjük a javítandó momentumokat (pl. nem hibának, vagy gyengeségnek, hanem javítandónak nevezzük).


4. Negatív a szemlélete (gyakran rögzült szemlélettel párosulva).

A hibákat keresi, arra fókuszál – így értelemszerűen abból vesz észre többet és gyakran fel is nagyítja ezeket a hibákat. Innen egy negatív spirálba kerül és egyre több hibát vét. Ostorozza magát a rossz teljesítményért, és szorongani kezd. A kapott pozitív visszajelzéseket is esetinek tartja, vagy a szerencsés körülményekre fogja.


5. Rögzült szemlélet

A rögzült szemléletű sportolók abban hisznek, hogy a tehetség adott, és mindenki annak megfelelően képes eredményeket elérni, a fejlődési szemlélet alapján azonban mindig fejleszthetők vagyunk és bárki képes a kiválóságra. Az előbbi csoporthoz tartozók nem igazán képesek a kudarc feldolgozására, az utóbbiak a tanulási folyamat részének tekintik.

„Ha egyszer azt hiszem, hogy megcsinálom, akkor tuti beégek vagy pont nem sikerül” – ez is gyakran előforduló meggyőződés, amelyet érdemes átírni magunkban, mert ez is a negatív gondolkodás melegágya - ha őszintén így gondolja a sportoló.



6. Megfelelési kényszer

Akár a szülőknek, akár az edzőknek való folyamatos megfelelési törekvés. Gyakran ilyenkor a külső motiváció erősebb, mint a belső. Nem a sport élvezete, a saját célok a fontosak, hanem elsősorban a mások által állított követelményeknek szeretne megfelelni. Érdemes ebben az esetben átgondolni, hogy a sportolónak magának mi a fontos, és áttenni a fókuszt az eredmény centrikusságról a sportolás, versenyzés élvezetére.


7. Folyamatosan másokhoz hasonlítja magát


Mások jó folyamatait, szokásait hasznos modellezni. Ám mindez akkor pozitív számunkra, ha eközben ezt egy útnak, elérendő célnak tekintjük, eszköznek a saját fejlődésünkhöz. Ha azon kapja magát a sportoló, hogy mások jó eredményeit/szokásait látva önmagát kicsinyli le vagy irigykedik, akkor érdemes átgondolni a célokat és átkeretezni a hozzáállást.


8. Hibás célállítás


A túl magasra tett célok által általában kevés sikert élhet meg a sportoló. A túl alacsonyra tett célok elérését pedig nem tekinti igazi sikernek. Érdemes megtanulni egy hatékony célállítási módszert, és folyamatosan újragondolni a céljainkat több szempontból, többféle időtávlatban.

9. Túl sok – vagy sok ideig fennálló stressz.

A stresszhormon emelkedése sok mindenre sarkallhat minket, és gyakran az előnyükre tudjuk fordítani. Az optimális stressz szint sportáganként és egyénileg is változó, de az nagyjából mindenkire igaz, hogy a huzamos ideig fennálló magas stressz csökkenti a teljesítményt, akár kiégéshez feladáshoz is vezethet.

(A későbbiekben írok részletesebben a Yuri L. Hanin által meghatározott zónákról (IZOF, Individual Zones of Optimal Functioning).


10. Babonás

A jól kialakított és megszokott rutin nagyon fontos a sportoló számára, azonban érdemes átvizsgálni, hogy esetleg nem csap-e át babonásságba. Egyik sportolóm csak egy bizonyos zokniban „tudott jól játszani”. Mivel egy zoknival bármi megtörténhet, ezért átprogramoztuk a „csakis ez a zokni a jó” meggyőződést arra, hogy „jól játszom, amikor van rajtam zokni” meggyőződésre. Hiszen zokni mindig van a lábán, amikor meccset játszik.



A magabiztos sportoló:

  • Örül a sikereinek – akkor is, ha nem tökéletesen hajtotta végre a feladatot. A kudarcot tanulási folyamatnak tekinti, és átmenetinek könyveli el. Akkor is tudja, hogy milyen jó sportoló, ha éppen nem úgy sikerül valami.

  • Ismeri erősségeit, és azokat szem előtt is tartja. Folyamatosan fejleszti magát olyan részfeladatokban is, amelyeket nem tökéletesen képes (még) végrehajtani, versenyhelyzetben azonban azokra a területekre koncentrál, amelyekben kiváló.

  • Tudja, hogy a gondolatai hatnak a testére, és viszont: a testi állapotok hatnak az elmére. Ezért a gondolatait rendben tartja, testileg pedig magabiztosnak mutatkozik – akkor is, ha kicsit izgul, vagy pillanatnyilag bizonytalanabb.

  • Laza, nyugodt.

  • Alázatos és támogató a nála gyengébbekkel szemben és felnéz a nála erősebbekre, mindamellett, hogy tudja: bárki legyőzhető.

  • A magabiztos sportoló kiválóan összeállított célokkal és tervekkel rendelkezik, és azok elérésében egyre sikeresebb.






SportHack csoportos tréning 9-12 és 12-15 éves korosztályoknak




SportHack önbizalomerősítő kártya







SportHack egyéni tréningek


Megjegyzés: a fenti írást olvasmányaim és tanulmányaim, de legfőképpen a hozzám forduló sportolóktól szerzett tapasztalataim alapján állítottam össze.

Ha bővebben olvasnál, vagy szakszerűbb információt szeretnél a témáról:


Ajánlott olvasmányok:

76 megtekintés